Merüljünk el az úszásnemek izgalmas világában

Az úszásnemek 4 nagy csoportját különböztetjük meg: a mellúszást, a hátúszást, a gyorsúszást és a pillangóúszást. Mindegyik típusnak megvan a maga sajátos jellemzője, speciális technikája, amelyet ezen írás hivatott részletesen kifejteni. Cikkünkből az is kiderül, a 4 úszásnem közül a kezdőknek melyikkel érdemes először próbát tenni.

Az egyik legjobb választás

Az úszás az egyik legősibb sportunk, már az ókorban is előszeretettel űzték az emberek. Az úszás nemcsak sportként, de szabadidős tevékenységként is nagy közkedveltséget élvez, emellett pedig a sérülések, balesetek utáni rekreációs tornaként is roppant hatékonynak bizonyul.

Ez a mozgásforma az egyik legideálisabb módja a testformálásnak, hiszen az összes izomcsoportunkat megmozgatja, mégsem terheli meg a csontokat, ízületeket.

 

Ideális bárki számára, aki szeretne egészségesebben élni, formába hozni magát, esetleg a plusz kilóitól kíván megszabadulni. Kortól és nemtől függetlenül bárki megtanulhatja és kedvére űzheti.

Mellúszás – a tanulók úszásneme

Legelső közelebbi ismerkedésünk a vízzel valószínűleg mellúszás formájában történik, ez a leggyorsabban és legegyszerűbben elsajátítható úszás fajta.

A mellúszás során a lábainkkal békalábak mozgását imitáljuk, miközben a karjaink a vízfelszín alatt szimmetrikusan folyamatosan kifelé mozognak, szívalakot formázva.

A tenyerek kifelé fordulnak. Levegőt akkor veszünk, amikor a karjainkkal oldalra húzunk, ekkor emeljük fel a víz alól a fejünket is. A mozdulatsort folyamatosan ismétlő úszó magán a víz felszínén siklik.

A mellúszás másik formája, amikor a fejünket abszolút nem tesszük a víz alá, végig a vízfelszín fölött tartjuk, míg a karjaink és a lábaink mozognak.

A mellúszás során a láb és a kar folyamatos munkájának köszönhetően nagyban erősödnek az izmaink, emellett pedig nő a tüdő kapacitása is, hiszen a légzésünk mély és ritmushoz kötött.

A hátúszás roppant precíz testtartást igényel az úszótól

Az úszásnemek közül a hátúszás már jóval bonyolultabb, s mint olyan, nagyobb rákészültséget igényel a részünkről, mint az imént taglalt mellúszás.

Amint azt az elnevezése is remekül sejteti, a hátúszást a hátunkra fordulva végezzük – végig menetiránynak háttal helyezkedünk el, tehát nem látjuk a végcélt sem.

A hátúszás a lábak ollószerű és a karok körkörös mozgásával jár. A karjaink felváltva mozognak, a vízfelszín alatt tolnak minket előre, amit a lábaink ollószerű mozgása egészíti ki.

Minél mélyebbre nyúlunk a karjainkkal, annál nagyobb lendülettel tudjuk magunkat előrefelé tolni.

Miközben hátúszást végzünk, a fejünket egyenesen tartjuk, s bár a mozdulatsorok, karcsapások közben a törzs kissé oldalra fordul, a fej semmiképpen sem mozdulhat el egyik vagy másik oldalirányba.

A vállnak, a hasnak és a lábfejnek ideális esetben egyvonalban kell lennie hátúszás során.

Az úszásnemek közül az említett fajta igencsak intenzív koncentrációt igényel a részünkről – így, ha kezdőként először csobbanunk komoly céllal vízbe, inkább ne a hátúszás elsajátításával próbálkozzunk.

Érdekesség egyébként, hogy az úszásnemek közül egyedül a hátúszás az, amelynek során az úszó nem a medence fenekét nézi, hanem az uszoda mennyezetét.

Gyorsúszás: amikor nem a karcsapások számítanak, hanem a technika

A gyorsúszás nem meglepő módon az úszásnemek leggyorsabb fajtája. Nagyon összetett mozgásforma.

A gyorsúszás során a lábak szintén ollózó mozdulatot végeznek, a karok pedig körző mozgást a fej fölött, miközben az úszó arccal a medence feneke felé van.

A karok felváltva mozognak, hosszan kinyúlnak, majd húzó erővel a combig is elérnek a vízfelszín alatt. Levegőt úgy vehetünk, ha oldalra fordítjuk a fejünket – ez mindig a húzó mozgást végző kar oldalán történik.

Gyorsúszás közben az úszó tenyere lefelé néz, az ujjak pedig szorosan egymáshoz simulnak.

A sikeres gyorsúszó lábtempója intenzív, karjai szintén erőteljesen húznak – e két mozdulatsor intenzitása szolgáltatja magát a tempót. Tehát nem az lesz a leggyorsabb, aki minél több karcsapást végez, hanem akinek erőteljesebbek a húzó-ollózó mozdulatai.

A mellúszás továbbfejlesztett változata: a pillangóúszás

Az úszásnemek között a pillangóúszás úgymond a legfiatalabb. Feltaláló atyja a német sportember, Erich Rademacher volt. A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) 1952-ben hivatalosan a negyedik úszásnemmé nyilvánított a pillangóúszást.

Nagyon hasonlít a mellúszáshoz, tulajdonképpen annak továbbfejlesztett változata. A pillangóúszást végző személy mindkét karját magasan a vízfelszín fölött tartja, és azokkal egyszerre csap le a vízbe. A karok nem sokat időznek a vízfelszín alatt, azonnal felemelkednek a fej fölé, majd onnan ritmusosan újra alámerülnek.

Az úszó lábai az úszás során szorosan össze vannak zárva, a törzse pedig a delfin mozgását utánozva hajtja magát előre a karok húzó mozdulataival kiegészítve.

Az a sikeres pillangóúszó, akinek a teste minél magasabbra emelkedik ki a vízből, hiszen ezáltal nyer nagyobb lendületet is. Ehhez persze erő kell, méghozzá jelentős erő – ezért is szokták gyakorta megjegyezni, hogy az úszásnemek közül a pillangóúszás igényli a legkitűnőbb fizikumot.